Second thoughts...

Javítok: nem fogom letudni az ügyintézést egy héten belül, mert közben eszembe jutott, hogy Olaszországban vagyok. Pedig "én azt hittem, hogy ez itt Amerika".

És nő az egyik bölcsességfogam. Kedves kis történet vége.

Ma beszabadultunk Saraval a Palazzo Pittibe. És az egyik utca végén lévő fotoautomaticába. Eredmény:

Hölgyeim és Uraim: Kuijs és Horváth!
Köszönjük a figyelmüket!

Fireworks Gandalf, fireworks!

 Teszek egy merész kijelentést: jövő héten minden ügyintézést le fogok tudni.

 Tegnap St. Giovanni nap alkalmából elmentünk megnézni a legújabb Star Trek filmet Bogdanaval, Saraval és Valerievel, és meg kell mondjam, nagyon jó volt, ahhoz képest, hogy nem nagyon vagyok otthon a Star Trek világában. Utána elmentünk egy étterembe vacsizni és megnéztük a tűzijátékot az Arno partjáról Saraval, Domenicával és Aleksandrával. Láttam már egy pár tűzijátékot, de ez tényleg nagyon szép volt.

tricche tracche :)

Szombaton megnéztük Saraval és Valerievel a Lago Trasimenot (képek ITT), bár pont azon az egy napon nem volt kánikula, csak kellemes utazós idő, ennek ellenére azért megmártóztunk egyszer a tóban (ami egyébként hasonlított a Balatonra, csak feleannyira volt koszos :D). Az pedig felért egy artistamutatvánnyal, ahogy a lányok bementek a vízbe (mivel éles szélű köves volt a part, ráadásul algás is és így csúszott), amikor jöttek ki, már elővettem a fényképezőt, hogy megörökítsem eme mókás pillanatokat. Amiből persze semmi nem lett, mert annyira röhögtem a következő jeleneten, hogy nem tudtam képet csinálni:
Sara: - Aha, látom már hozod a fényképezőt, azt hiszed valami vicceset fogsz látni, ugye? Hát ki kell, hogy ábrándítsalak, ugyanis... B*SSZA MEG, AZ EGY KÍGYÓ!!!! VALERIE, TE IS LÁTTAD??!! OTT MEGY, LÁTOM A FEJÉT, ÚRISTEN!!! HÚZZUNK INNEN, A ROHADT ÉLETBE!!
Ezt persze olyan magas hangon kell elképzelni, amit már csak a denevérek, kutyák és delfinek értenek, megspékelve egy kis csapkodással, köveken csúszkálással és pofára eséssel. Fergeteges volt. :D
A pancsolás után megnéztük Castiglione del Lagot, nagyon hangulatos a központja, egy domb tetején van várfallal körülvéve, van ott kastély, templom, csirip-cserép meg zsip-zsup, kitömött vadmalacka és Popeye, a tengerész.

 Előtte nap este megittunk egy pár koktélt a befejezett vizsgák örömére, és meglepődve vettem tudomásul, hogy az olasz, kissé ittas férfiak tudnak hoppanálni. Hihetetlen.

 Csütörtökön ki lettünk tessékelve a lakásból Paola által. Az biztos, hogy ő nem fog tőlem kapni búcsúajándékot. Bogdananak legszívesebben vennék egy rakat kiscicát, főleg azután, hogy valami nagyon aranyosat mondott nekem. Saranak már beszereztem egy kis meglepit, ugyanis vasárnap már hazautazik, szombaton megejtjük valahol Az utolsó vacsorát. Próbálok nem túl szomorú lenni.

 Egyik este sétálni mentünk a városba, megnéztük felülről az éjszakai fényekben úszó Firenzécskét. Szép volt.

Palazzo Vecchio, Duomo és a Santa Croce

Ügyintézés, Pistoia, cecák és a nagy meleg*...

 *Nem, nem ismertem meg valami homoszexuális hírességet.

 Lusta disznó voltam és úgy döntöttem, hogy nem megyek az utolsó vizsgámra (Archivistica tecnica), ha már úgyis megvan a a 18 kreditem, és még úgyse vettem fel a kurzust. Nagy hibának bizonyult, úgy ám. ,,De akkor még nem tudtuk.. nem tudtuk..." Nem is megyek bele a részletekbe, lényeg hogy úgy kavarják azt a bizonyost, ahogy nem szégyellik, nekem meg ez már olyan érzés, mintha valaki belenyúlna az orromba, egészen az agyamig és elkezdené csavargatni.
De legalább már nincs más dolgom az ügyintézésen kívül (talán csak a szeptemberi-októberi vizsgaegyeztetések). Beadandók beadva, töménytelen mennyiségű kávé felhörpintve, hát meggörbítve, plusz kilók felszedve, cicák megsimogatva stb.

 Múlt hétvégén Saraval és Valerievel elmentünk egy Umberto Eco-s estre a La Repubblica delle Idee napok keretében. Bár Több, mint 2 órás volt az interjú az íróval, és csak az első fél órában tudtam 100%-ig koncentrálni, azért jó és érdekes volt (már amennyit megértettem belőle). A végén pedig elővettük a legjobb szempillarebegtető képességünket és legédesebb mosolyunkat, hogy meggyőzzük a biztonsági őrt, hogy engedje, hogy aláírassuk a könyveinket Umberto bácsival. Ami természetesen sikerült, hiszen mégiscsak rólunk van szó. Úgyhogy van egy dedikált példányom A rózsa nevéből. :)
Másnap Jovanotti koncertre mentünk. Elég érdekes volt, főleg azért, mert Jovanotti nem is énekelt. Úgyhogy   fél óra elteltével egyszerre mondtuk azt, hogy "na húzzunk innen".

 Az egyik nap szerelők jöttek a fürdőbe, hogy megnézzék a csöveket és Paola közölte, hogy nem akarja, hogy addig a lakásban legyünk (gondolom olasz vízvezeték-szerelős pornót akartak forgatni), szóval elmentünk megnézni a Great Gatsby-t, egész jó volt. Legalább is az biztos, hogy jobb az olasz pornónál, amit Paola Diamondék forgattak.

 Tegnap előtt Pistoiába mentünk a holland és bolgár barátocskámmal (képek ITT), és annak ellenére, hogy semmi különös nincs a kis cittàban, nagyon jól éreztem magam. Város alatti sétálgatásra mentünk, étteremben ebédeltünk (ami egy hadseregnek elég mennyiségű gigantikus, isteni finom, olcsó pizzát jelent és a szokásos kávézgatást), fagyiztunk, megnéztünk minden nevezetességet, henyéltünk a parkban.

Catedrale di S. Zeno e Campanile

És magamra is elég sokat költöttem napszemüveg, cicás olasz könyv, cicás fülbevalók és egyebek képében. And not a single fuck was given that day.
Mikor ebédeltünk, a következő beszélgetés zajlott le Sara és Bogdana között:
B: - Észrevetted, hogy Réka mindig beszél a kajához, ha nagyon ízlik neki?
S: - Ne is mondd, a múltkor össze akart házasodni a 'Crema che una volta' fagyival.
Hiányozni fognak.

Trenta e Lode

 Túl vagyok a második sikeres szóbeli vizsgán is, ezzel bezsebeltem a 18 kreditet. A tanár nagyon kedves volt, bár három ember előtt kellett makognom, ugyanis még ott volt a két asszisztense is, és úgy tűnt, hogy nagyon érdekesnek találják, hogy egy magyar próbál olaszul beszélni. A vizsga elején még azt is megkérdezték, hogy mit jelent a nevem, természetesen azt válaszoltam, hogy szupercsillagharcos. Egyébként amikor megkérdeztem valakit egy kisebb diákcsoport körében (akik ismerősnek tűntek az óráról), hogy merre lesz a Bibliografia vizsga, egyszerre fordult felém kb. tíz fej és kérdezték, hogy hová valósi vagyok, ami azért is volt zavarba ejtő, mert nem válaszoltak a kérdésre és öt szóból kitalálták, hogy rohadtul nem vagyok olasz. Sose fogok már asszimilálódni ebbe a társadalomba. :(
A vizsga végén a tanár megkérdezte, hogy jó lesz-e a 30 (itt ennyi a max.), én meg gondoltam, egye fene, elfogadom. A jegy mellé még odabiggyesztette azt is, hogy "e Lode", úgyhogy itt most én vagyok a' Isten.

 Hogy ezt megünnepeljük, elmentünk Bogdanaval a Giardino di Boboliba, simogattunk nem túl kedves olasz cicákat, fagyiztunk, teheneket röptettünk, ugráltunk a Tejúton, ilyesmi.

Giardino di Boboli

 Azt hiszem, elmondhatom, hogy Paolával a kapcsolatunk elérte a holtpontját. Sokkal egyszerűbb lenne kizárni a vele kapcsolatos dolgokat, ha nem laknánk egy fedél alatt, de ez van. Még két hónap. Mondjuk tegnap előtt moziba hívott minket Bogdanaval, ami szerintem jó jel ( a To Be or Not To Be-t néztünk, egész jó volt). Persze lehet, hogy ettől függetlenül valamikor majd váratlanul hátba vág egy szeneslapáttal.

 Tegnap Saranál vacsoráztunk Valerievel, már hetek óta nem láttam őket, jó volt újra találkozni. Sara sütött nekünk spenótos lasagnet, megnéztük a James Francos Ózt (nem volt valami nagy durranás), boroztunk, beszélgettünk, fehérneműben párnacsatáztunk.