 |
| én és a tenger :D |
De a valamit valamiért alapon átéltem életem legfájdalmasabb napégését (mivel egész nap nem volt árnyékunk), ami annyira szörnyű volt, hogy másnap még a boltba se tudtam elmenni. A legősibb ellenségemnek se kívánnék ilyen kínokat. Azóta vedlek, mint egy kígyó, Voldemort már szólt is, hogy "Nagini, dinner!". Na meg amikor megéheztünk, nem volt nyitva egy étterem se egy kivételével, ahol a kiszolgálás olyan volt, hogy legszívesebben eltéptem volna a hülye blokkot, kicsi és nyálas galacsinokat csináltam volna belőle, amiket szívószál segítségével köpködtem volna a pincer(ek) pofikájába. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat.
Kiderült, hogy augusztusban Sara meg Magyarországra fog látogatni egy hétre, aminek hihetetlenül örülök. Szerintem 2 napot Pesten leszünk, aztán hazaviszem Szegedre (mintha egy kisállatról beszélnék), megpróbálunk jegyet szerezni az István a királyra, megnézhetjük az Ópusztaszeri Emlékparkot is, de akár a Balaton is szóba jöhet. Juj de jó, juj de jó, a Rékának ez való!
Kiderült, hogy augusztusban Sara meg Magyarországra fog látogatni egy hétre, aminek hihetetlenül örülök. Szerintem 2 napot Pesten leszünk, aztán hazaviszem Szegedre (mintha egy kisállatról beszélnék), megpróbálunk jegyet szerezni az István a királyra, megnézhetjük az Ópusztaszeri Emlékparkot is, de akár a Balaton is szóba jöhet. Juj de jó, juj de jó, a Rékának ez való!
Az elmúlt napokban gyorsan kivégeztem az utolsó látnivalókat, mint például a San Marcot és a Medici-kápolnát, elmentünk moziba megnézni a Now You See Me-t (ami nagyon jó volt), majd egy utolsó együtt vacsizást is megetettünk Bogdanaval és Valerievel az Il Vecchio e il Mareban. Kaja után befontuk egymás haját, fényképeztünk gekkókat, Valerietől pedig elbúcsúztam, mivel most láttam utoljára (legalább is egy ideig biztos).
Sienába is eljutottam még szerda délelőtt (forever alone), de nem maradtam sokáig, mivel százezer és egy fok volt/van odakint, ráadásul minden főbb nevezetességnél hosszú sorok is álltak, aztán nem is nagyon volt már kedvem mászkálni. De azért szép vót.
Már hétfőn el kellett kezdenem pakolni az időszűke miatt, hát nem volt egy velencei karnevál. És csak reménykedni fogok, hogy Paola nem veszi majd észre a dinnyefoltot a matracon (amit próbáltam megfordítani, de aztán láttam, hogy a másik oldalán is van egy nagyobb és sötétebb paca).
Anyáék szerda este érkeztek, vacsiztunk, sétáltunk, megnéztük az éjjeli szivárványon táncoló huncut koboldokat, csütörtökön délután már Rómában garázdálkodtunk (később lesznek képek is). Gyönyörű, egyszerűen hihetetlen. Legszívesebben legalább tíz érmét is bedobtam volna még a Trevi-kútba.
Sienába is eljutottam még szerda délelőtt (forever alone), de nem maradtam sokáig, mivel százezer és egy fok volt/van odakint, ráadásul minden főbb nevezetességnél hosszú sorok is álltak, aztán nem is nagyon volt már kedvem mászkálni. De azért szép vót.
 |
| híveim a Piazza del Campon |
Már hétfőn el kellett kezdenem pakolni az időszűke miatt, hát nem volt egy velencei karnevál. És csak reménykedni fogok, hogy Paola nem veszi majd észre a dinnyefoltot a matracon (amit próbáltam megfordítani, de aztán láttam, hogy a másik oldalán is van egy nagyobb és sötétebb paca).
Anyáék szerda este érkeztek, vacsiztunk, sétáltunk, megnéztük az éjjeli szivárványon táncoló huncut koboldokat, csütörtökön délután már Rómában garázdálkodtunk (később lesznek képek is). Gyönyörű, egyszerűen hihetetlen. Legszívesebben legalább tíz érmét is bedobtam volna még a Trevi-kútba.
 |
| Trevi-kút |
De persze volt itt még Vatikán meg Colosseum, Pantheon meg Kozsó és az isteni olasz kaják vacsorára. Utolsó nap még picsi-pancsiztunk egyet a tengerben, majd jöttünk vissza, azután anyáékkal és Bogdanaval ettünk egy étteremben, és elnyaltam az utolsó Gelateria dei Neris fagyimat.
Még van három órányi alvásidőm, azután pakolás és a vége. Nem szeretném ezt a részét taglalni, úgyhogy egy olasz közmondással veszek búcsút:
,,Dio, se chiude una porta, apre un portone.''
Kösz, Firenze! Most csak annyit: A presto!
