Trenta e Lode

 Túl vagyok a második sikeres szóbeli vizsgán is, ezzel bezsebeltem a 18 kreditet. A tanár nagyon kedves volt, bár három ember előtt kellett makognom, ugyanis még ott volt a két asszisztense is, és úgy tűnt, hogy nagyon érdekesnek találják, hogy egy magyar próbál olaszul beszélni. A vizsga elején még azt is megkérdezték, hogy mit jelent a nevem, természetesen azt válaszoltam, hogy szupercsillagharcos. Egyébként amikor megkérdeztem valakit egy kisebb diákcsoport körében (akik ismerősnek tűntek az óráról), hogy merre lesz a Bibliografia vizsga, egyszerre fordult felém kb. tíz fej és kérdezték, hogy hová valósi vagyok, ami azért is volt zavarba ejtő, mert nem válaszoltak a kérdésre és öt szóból kitalálták, hogy rohadtul nem vagyok olasz. Sose fogok már asszimilálódni ebbe a társadalomba. :(
A vizsga végén a tanár megkérdezte, hogy jó lesz-e a 30 (itt ennyi a max.), én meg gondoltam, egye fene, elfogadom. A jegy mellé még odabiggyesztette azt is, hogy "e Lode", úgyhogy itt most én vagyok a' Isten.

 Hogy ezt megünnepeljük, elmentünk Bogdanaval a Giardino di Boboliba, simogattunk nem túl kedves olasz cicákat, fagyiztunk, teheneket röptettünk, ugráltunk a Tejúton, ilyesmi.

Giardino di Boboli

 Azt hiszem, elmondhatom, hogy Paolával a kapcsolatunk elérte a holtpontját. Sokkal egyszerűbb lenne kizárni a vele kapcsolatos dolgokat, ha nem laknánk egy fedél alatt, de ez van. Még két hónap. Mondjuk tegnap előtt moziba hívott minket Bogdanaval, ami szerintem jó jel ( a To Be or Not To Be-t néztünk, egész jó volt). Persze lehet, hogy ettől függetlenül valamikor majd váratlanul hátba vág egy szeneslapáttal.

 Tegnap Saranál vacsoráztunk Valerievel, már hetek óta nem láttam őket, jó volt újra találkozni. Sara sütött nekünk spenótos lasagnet, megnéztük a James Francos Ózt (nem volt valami nagy durranás), boroztunk, beszélgettünk, fehérneműben párnacsatáztunk.