Ügyintézés, Pistoia, cecák és a nagy meleg*...

 *Nem, nem ismertem meg valami homoszexuális hírességet.

 Lusta disznó voltam és úgy döntöttem, hogy nem megyek az utolsó vizsgámra (Archivistica tecnica), ha már úgyis megvan a a 18 kreditem, és még úgyse vettem fel a kurzust. Nagy hibának bizonyult, úgy ám. ,,De akkor még nem tudtuk.. nem tudtuk..." Nem is megyek bele a részletekbe, lényeg hogy úgy kavarják azt a bizonyost, ahogy nem szégyellik, nekem meg ez már olyan érzés, mintha valaki belenyúlna az orromba, egészen az agyamig és elkezdené csavargatni.
De legalább már nincs más dolgom az ügyintézésen kívül (talán csak a szeptemberi-októberi vizsgaegyeztetések). Beadandók beadva, töménytelen mennyiségű kávé felhörpintve, hát meggörbítve, plusz kilók felszedve, cicák megsimogatva stb.

 Múlt hétvégén Saraval és Valerievel elmentünk egy Umberto Eco-s estre a La Repubblica delle Idee napok keretében. Bár Több, mint 2 órás volt az interjú az íróval, és csak az első fél órában tudtam 100%-ig koncentrálni, azért jó és érdekes volt (már amennyit megértettem belőle). A végén pedig elővettük a legjobb szempillarebegtető képességünket és legédesebb mosolyunkat, hogy meggyőzzük a biztonsági őrt, hogy engedje, hogy aláírassuk a könyveinket Umberto bácsival. Ami természetesen sikerült, hiszen mégiscsak rólunk van szó. Úgyhogy van egy dedikált példányom A rózsa nevéből. :)
Másnap Jovanotti koncertre mentünk. Elég érdekes volt, főleg azért, mert Jovanotti nem is énekelt. Úgyhogy   fél óra elteltével egyszerre mondtuk azt, hogy "na húzzunk innen".

 Az egyik nap szerelők jöttek a fürdőbe, hogy megnézzék a csöveket és Paola közölte, hogy nem akarja, hogy addig a lakásban legyünk (gondolom olasz vízvezeték-szerelős pornót akartak forgatni), szóval elmentünk megnézni a Great Gatsby-t, egész jó volt. Legalább is az biztos, hogy jobb az olasz pornónál, amit Paola Diamondék forgattak.

 Tegnap előtt Pistoiába mentünk a holland és bolgár barátocskámmal (képek ITT), és annak ellenére, hogy semmi különös nincs a kis cittàban, nagyon jól éreztem magam. Város alatti sétálgatásra mentünk, étteremben ebédeltünk (ami egy hadseregnek elég mennyiségű gigantikus, isteni finom, olcsó pizzát jelent és a szokásos kávézgatást), fagyiztunk, megnéztünk minden nevezetességet, henyéltünk a parkban.

Catedrale di S. Zeno e Campanile

És magamra is elég sokat költöttem napszemüveg, cicás olasz könyv, cicás fülbevalók és egyebek képében. And not a single fuck was given that day.
Mikor ebédeltünk, a következő beszélgetés zajlott le Sara és Bogdana között:
B: - Észrevetted, hogy Réka mindig beszél a kajához, ha nagyon ízlik neki?
S: - Ne is mondd, a múltkor össze akart házasodni a 'Crema che una volta' fagyival.
Hiányozni fognak.