A napok a szokásos módon telnek, unalmas órák - még mindig olaszul, pedig várom a csodát, hogy az egyik tanárnak bekattan valami az agyában és magyarul kezd el beszélni. Sebaj, a remény hal meg utoljára, ha nem előbb, mert jelenleg nagyon szívesen ennék egy kis halat.
Múlt héten pénteken elmentem Saraval és pár ismerősével egy pizzázós erasmus aperitivora, de 20 perc után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk egy másik helyre, ugyanis annyira kihalt volt a Cardillac Caffe, hogy már csak a szél által fújdogált ördögszekerek hiányoztak. Szóval átmentünk a Kitsch-be, elég jó helynek tűnt, ráadásul nagyon sokféle kajából is lehetett válogatni, plusz ittam egy mojitot, amibe meggyőződésem, hogy rumon és mentalevélen kívül nem raktak semmit. Mint az előtte héten ivott americano coctail, ami kb. több száz liter martini rosso és egy iciri-piciri köpet szóda. Ja, és ez náluk a koktél. Utána még sétálgattunk egy kicsit az esti fényekkel kivilágított városban (ohh, ez milyen romantikusan hangzik), és még megittam Saranál egy kávét. Jó tanács: ne igyatok éjfélkor kotyogós-főzős kávét, mert este felpattant szemekkel fogtok rémeket látni a plafonon.
Kedden megint csak aperitivon voltam, és befizettem egy 3 napos kirándulásra a Campaniába (április végére), azután pár cuba libre után enyhén illuminált állapotba kerültem - mivel már tudjuk, mit értenek az olaszok koktél alatt. Beszélgettem egy német sráccal, egy kicsit javított a németekről kialakított negatív képen. Ehhez elég volt annyi, hogy kiejtse a száján, hogy "StarCraft". Milyen kis befolyásolható vagyok...
Csütörtökön moziba mentem Saraval (wtf, ez már tiszta napirend lesz blog helyett), megnéztük a Silver Linings Playbookot az Odeonban, és meg kell mondjam, hogy nekem tetszett a film annak ellenére, hogy nem szeretem Bradley Coopert. Lehet, hogy csak Jennifer Lawrence és különböző testrészei miatt volt jó, nem tudom...
Tegnap pedig Milánóban voltam kedves Ágnessel és Csengével, akik egy hosszú hétvége erejéig látogattak el a városba. Gyönyörű volt, egy csomó mindent megnéztünk, természetesen a dómot is beleértve, ami teljesen kimeríti a 'lélegzetelállító' fogalmát. Be kell valljam, sokkal szebb az egész, mint Firenze, úgyhogy kénytelen leszek a földig rombolni, nehogy már egy másik város szebb legyen annál, mint ahol lakok.
Képeket ITT találtok, az új google+-os albumomban, később még töltök fel újakat, bár így is annyi van, mint a rosseb.
Próbáltam titokban tartani a kis kiruccanásomat a rajongóim előtt, de valahogy mégis kitudódott, és összegyűltek a dóm előtt, hogy láthassanak engem. Ajj, de kellemetlen, de kellemetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése