Time is the money, friend

 Heti blog. Ettem olasz fagyit, seggre estem egy rakás ember előtt, tejet sétáltattam, tortát hegesztettem, elkészítettem életem első paradicsomos spagettijét bazsalikommal és mozzarellával, megnéztem az éjjeli szivárványon táncoló huncut koboldokat, két nap alatt megtanultam olaszul, leadtam nyolc kilót. Ezen állítások közül csak három igaz, vajh melyek lehetnek azok? A helyes megfejtők között kisorsoljuk a Sex Action - Olcsó élvezet c. albumát. Happy Hunger Games! And may the odds be ever in your favor.

 Eltűnődtem, hogy vajon miért nem beszélnek az IDEGENNYELVI központban angolul? Mármint értem én, hogy "idejössz az országunkba, köcsög? akkó' tanuld meg az olaszt! NA.", de hát idegennyelvi központ.... hátde hátde hátde hátde. Most valószínűleg emiatt nem is olasz nyelvi kurzusra fogok járni, hanem minden szerdán és pénteken egy orosz medvével kell majd tüllszoknyában táncolnom, mindezt azért, mert nem értettem, hogy mit makognak nekem olaszul, amikor elmagyarázták, hogy mit kell csinálnom a jelentkezéshez.

 Nem haladok az otthoni óráimmal, de lassan tényleg elérem az 'olyan magasról teszek rá, hogy az már mezoszféra' szintet. Valószínűleg mindenkinek úgy tűnik, hogy nem csinálok semmit, amikor igen, akkor meg csak dolce vita van. Nincs időm, egyszerűen nincccsö, persze úgysem hiszik el. De ez meg már egyenesen a termoszférából tojom le, miközben a sarki fényen csúszkálok. (,,Now... there is a mental image.'' - Varric)

 Egyébként meg nem sok említésre méltó dolog történik errefelé. Valamelyik nap délután Saraval lógtunk, az egyik koreai lánnyal, Gahyunnal pedig elmentünk abba a kamu idegennyelvi központba, ahol semmi idegen nyelvet nem beszélnek természetesen; tervezgettünk egy Cinque Terrés meg egy Római kirándulást, remélem lesz belőle valami.

Ma elmentem forever alone egy nemzetközi kézműves kiállításra a Fortezza da Bassoba (képek ITT, bizony, le kell görgetni, nem úgy van az...), egész jó volt, ha lenne egy rahedli pénzem, egy csomó mindent vásároltam volna, például egy rakat jópofa cecás (igen, ceca) dolgot, de hogy minek? A ruhától kezdve, a fűszereken keresztül, a Little Houses on the Prarie-ig mindent árultak, vagyis mindent, amire nincs szükségem, de majdcsak találok egyszer a közeli piacon egy N7 Valiant Sniper Rifle-t, nem igaz? Dehogynem.
Mindenesetre egyelőre beérem ezzel a fülbevalóval.