A hazafelé úton minden simán ment... őőő... ja. Bár nem gondoltam volna, hogy becsipogok az ellenőrző kapunál, hiszen idefelé semmi probléma nem volt. Arra meg pláne nem számítottam, hogy a motozás szinte már-már kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. Most komolyan, tényleg be kell nyúlni a melltartóm alá? Tudom, nagy a kísértés, de hát "azt a mindenségit uram, fékezze magát! hát hogy gondolta ezt?!". :D Vagyis az 'uram' helyett itt a 'hölgyem' lenne a megfelelő.
Ismételten szép volt a repülőút, Bergamo és Milánó között kisebb dugóba keveredett a busz, szóval nem azt a vonatot értem el, amit szerettem volna, de sebaj. Igazából az volt a legnagyobb gondom, hogy fogalmam se volt, hogy melyik busz megy a Santa Maria Novelláról a Piazza Beccariára, mert az okos olaszok legtöbbször nem a terekről, utcákról nevezik el a megállókat. De végül ezt is megoldottam, úgyhogy délután már újra élvezhettem a kis szobácskám nyugalmát. Paolának vettem egy szegedi papucsos kullcstartót, Bogdananak meg bocicsokit, nagyon örültek neki. Bár a szobámban várt egy kis cetli (amit Paola írt), hogy ne használjak kést az íróasztalt borító műanyag fólián. WTF?
Délután 4-től este 8-ig aludtam, mivel akkor már több mint 24 órája nem volt ilyesmiben részem.
Ma reggel ébredés után meglátogattam a bagnot, 2 percbe se telt a dolog, mikor jöttem vissza a szobába, újabb cetli várt az ajtón (ismét egy iromány Zsákos Paola tollából), amin az állt, hogy ma már április 4. van, tehát elkezdődött a hónap stb. Vagyis ez annyit tesz, hogy "perkálj b*szdmeg, vagy kiváglak innen!". Oké oké, igaza van, ha fizetni kell, hát fizetni kell, csak legalább give me a fucking minitue to wake up.
Bementem az első Bibliografia órára. Háttőőő... Ha valaki megkérdezte volna tőlem fél óra után, hogy hogy hívnak vagy valami teljesen más, egyszerű kérdést tett volna fel, csak annyit tudtam volna válaszolni, hogy "Noo... No... Mr. Agy nem lenni...". Már az megrázó volt, hogy beszélnem kellett olaszul a tanárral, ami eleve egy halálra ítélt dolog volt, hiszen tudtam előre, hogy úgyhogy mond majd egy rakat dolgot, amit nem fogok érteni, válaszolni meg pláne nem tudok rá. Így is volt. Kétszer próbálta elmondani olaszul, amit akart, egyszer se értettem, akkor kérdezte, hogy beszélek-e franciául, és mondtam, hogy nem csak magyarul és angolul, na meg persze olaszul egy kicsit. Ezután mondott valami az asszisztensének és röhögtek. RÖHÖGTEK! Ott, a pofim előtt! Valamit megpróbált elmakogni angolul, aminek semmi értelme nem volt, úgyhogy mondtam, hogy va bene, és aztán úgy ültem le, hogy 'look at all the fucks I give'! Mellettem ült egy lány (azt hiszem, Rosaria volt a neve), aki egész jól beszélt angolul, vele beszélgettem, odaadta a meglévő jegyzeteit, bár hiányzott egy óráról és holnap is fog, de ez is valami.
Regisztráltam olasz nyelvi kurzusra, mert ez már nem állapot. Az otthoni tárgyakról nem is beszélve fogalmam sincs, hogy fogok így teljesíteni akármit is. Lassan elérem a teljes leszarás pontját (hú, ez elég rosszul hangzik). De így pont le tudom zárni a bejegyzést egy Garrus Vakarian idézettel:
Regisztráltam olasz nyelvi kurzusra, mert ez már nem állapot. Az otthoni tárgyakról nem is beszélve fogalmam sincs, hogy fogok így teljesíteni akármit is. Lassan elérem a teljes leszarás pontját (hú, ez elég rosszul hangzik). De így pont le tudom zárni a bejegyzést egy Garrus Vakarian idézettel:
,,Now I just don't give a damn.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése