Természetesen a kis olasz barátom, Valentina nélkül semmire sem mentem volna, ellátott jegyzetetekkel, jó tanácsokkal, kijavított, ha valamit rosszul mondtam. Bizony, ha ő nem lett volna, akkor pl. Jézus Társaságának monogramja helyett azt mondtam volna, hogy Jézus barátnőjének monogramja... De legalább az irodában tartózkodók nevethettek volna valamin. Most komolyan, ki gondolta volna, hogy egy i betű kihangsúlyozása ennyire számít? Egyébként 8 órát vártam (prof. Rufini már az elején közölte, hogy "Harvat è l'ultima."), ugyanis itt nincsenek tételek és egy ember több mint egy óráig felel. Az egyik lány különösen sok időt töltött bent, már csak négyen ültünk kint, kérdeztem is a többiektől, hogy mi tart ilyen sokáig, énekelnek meg táncolnak? Mire Isabella csak annyit mondott unott arccal: ,,... or the're fucking." Ezzel az egy mondattal belopta magát a szívembe, szóval újabb olasz barátocskával bővült az ismeretségem. :D Minden esetre én csak 10 percet voltam bent, beszéltem a címoldalakról, a könyvtárról, mint fogalomról, a sejtosztódásról és globális felmelegedésről stb. Kérdezgetett a többi vizsgámról is, meg hogy mennyire fontos nekem az osztályzás, én meg ,,Háááát uram, ha magának emberi és állati gének keverése lökött dolog hááááááá.... óóóó... ááá... nna, hagyjuk." Gondoltam, hogy átenged egy 18-cal (itt 1-30-ig van az értékelés, 18-nál lehet átmenni egy vizsgán), de aztán láttam, hogy a student cardomra 24-et írt. Amikor hazajöttem, és berontottam a lakásba azt üvöltve, hogy 'VENTIQUATTROOOOOO!', aztán elvitt a rendőrség, mert a szomszédok kihívták őket az ordibálásért, és elmegyógyintézetbe kerültem egy napra, ráadásul Paola aztán gyíkká változtatott. De már elmúlt.
A többi vizsgámmal már nem lesz ilyen szerencsém, az egyik tanár (a "Nagyapó") egyenesen felháborodott azon, hogy mi az, hogy én akarom megválasztani a témát, amiről beszélek, meg hogy nem beszélek ilyen szinten olaszul, ott van a könyve, olvassam el, mert egyszerű és nem is hosszú... aha, 167 oldal olaszul a levéltári technikákról, még Isabella is azt mondta, hogy rohadt nehéz, szóval van pár ötletem, hova tegye a professore a hülye könyvét.
A koordinátort meg megbaszhatja egy taliga aprómajom. Persze utána fel se hívnák őt, csak hogy még jobban kiszúrjanak vele.
Vasárnap elmentem a Cinque Terrés kirándulásra, és meg kell mondjam, nagyon jól éreztem magam. Előtte kicsit el voltam kenődve, mert nem jött velem senki, de aztán rájöttem, hogy én vagyok Réka, és jól kijövök a srácokkal, szóval egész nap Dáviddal, Felixszel, Eckivel és Sørennel lógtam és hülyéskedtünk, nagyon jó fejek. :) Olaszországnak eddig ez a része volt legszebb, amit láttam, a színes kis házak a hegyeken, mellettük közvetlenül a gyönyörű tenger... Ráadásul úgy kávézni, fagyizni és mindenféle sült tengeri cuccokat enni, hogy ez a látvány tárul az ember elé, fuck yeah. :) A képeket meg lehet nézni ITT.
 |
| Manarola simply breathtaking |
Paola jelenleg Velencében van, szóval minden nap "party rock in the house", iszunk, összetörünk mindent, másnap semmire sem emlékszünk, meztelenül járkálunk a lakásban és közben fagyit eszünk. Inkább el se mondom, hogy igazából mi a helyzet, mert az nem olyan izgalmas. Nagyon nem is tudok semerre menni, mert amint kilépek a házból, felettem az esőfelhő (ami csak és kizárólag engem követ) azt mondja, hogy "höhö, you came to the wrong neighborhood motherfucker!"
Mondjuk egy napig amúgy se mentem ki egyáltalán, mert megtaláltam az első őszhajszálam. Komoly. Jövő hétre várom a ráncokat, utána pedig a menopauzát. Ideje vennem egy rakat macskát és kardigánokat kötni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése