Akkor menjünk sorjában. Múlt héten kedden újfent aperitivon voltam Saraval, ezúttal egy portugál estet tartottak, kaptunk egy lapot egy csomó hasznos portugál mondattal - természetesen káromkodások is voltak dögivel -, és egy koktél után úgy döntöttünk, hogy megtanítjuk ezeket egymásnak hollandul és magyarul. Állítólag olyan a holland kiejtésem, mint egy hercegnőé, szerintem ez igazán jól mutatna majd az önéletrajzomban. Szegény Saran viszont egy csomót röhögtem, de szerintem minden más magyar ezt tette volna a helyeben, aki meghallja, hogy egy holland teljes elszántsággal, az asztalt csapkodva próbálja kiejteni azt, hogy "DUGD-FEL-A-SEGGEDBE!". :D
Másnap este Gahyun elhívott egy másik aperitivora, amit egy másik erasmusos csoport szervezett, az ESN Florentia, de szerintem nyugodtan nevezhették volna magukat úgy, hogy Association of a Few Handsome Guy. Elfogyasztottam életem első Cosmopolitan koktélját, ettük egy kicsit, utána kezdődött az aperitandem, amikor párokat alkottunk és 10 percig beszélgettünk a másikkal (angolul vagy olaszul), majd párt cseréltünk (tisztára mint azok a randiszervezős estek :D). Az első cserét különösen sajnáltam, mert egy egész jó fej sráccal beszélgettem, mellesleg jól is nézett ki, de hát no, végtére is nem ezért mentem.
Csütörtökön szintén Saraval el akartunk menni egy múzeumba, de elszarakodtuk az időt, úgyhogy végül fagyiztunk egy nagyon jó helyen. A fagyi olyan finom volt, hogy össze akartam házasodni vele, de itt semmi ilyesmit nem támogatnak, szóval nem volt szerencsém. Meg aztán pakolnom kellett a Campania kirándulásra, ami elég nehéz volt, tekintettel arra, hogy lány vagyok, ezért a szartól kezdve a repülőgépig mindent be akartam tuszkolni a táskába (függetlenül attól, hogy csak 3 napra mentem).
Pénteken kora reggel (ami nekem még 'tegnap') próbáltam találni egy buszt, ami elvisz a vonatállomásra (ugyanis onnan indultunk), de természetesen valami ünnepnap volt, ezért alig indultak járatok valahova, pláne oda nem, ahova nekem kellett volna mennem... Szóval futnom kellett a nagy cuccaimmal, ugyanis késésben voltam, persze az eső is rákezdett, már csak azon csodálkozom, hogy nem falt fel egy csapat óriás mosómedve. Aztán kiderült, hogy nem is kellett volna futnom, mert mindenki késett, no sebaj. 9 körül elindultunk, az egyik koreai lánnyal, Elenával ültünk együtt, a későbbiekben is vele töltöttem a legtöbb időt. A szálláshoz vezető úton megálltunk Pompejinél, hogy megnézzük a romvárost, nagyon szép volt, csak mindig meg kellett állnunk, ugyanis a kis ázsiai barátomat minden fűszálnál le kellett fényképeznem.
Este megérkeztük a szállásra, több mint 2 órát kellett várni a becsekkolásra... De közben megismertük a szobatársainkat, két francia lányt, akikről azt hittem, hogy nagyon jó fejek lesznek, késő estig fent fogunk maradni beszélgetni, párnacsatázunk fehérneműben meg ilyenek, de nem így történt... ugyanis a franciák tukkók. Egész végig csak franciául beszéltek (holott tudtak angolul és olaszul is), amíg mi is a szobában voltuk (ami egyébként elég kicsi volt). A spanyoloknál ugyanez volt a helyzet, mindig szeparálódtak, csak a saját nyelvükön beszéltek, mindenkit kiröhögtek, abszolút nem adták meg a tiszteletet semminek és senkinek. Na de hagyjuk is, mert "NEM ÉRDEKEL A TÉMA!". Az első este tábortűz volt a homokos tengerparton, az egyik német sráccal, Felixszel pedig ruhástól belerohantunk a hideg vízbe, elég hülyék vagyunk, de nagyon élveztem.
Második nap esett az eső, szóval a szervező 2 órát tökölt azzal, hogy gondolkozott, hogy menjünk-e Salernoba vagy ne... És mivel el lett basz...fecsérelve az idő, így csak a Paestumot néztük meg, de ott se voltunk túl sokáig. Este elmentem vacsorázni a csoport egy részével, találkoztam az egyik német lánnyal, Domenicával (akit még az első héten ismertem meg, de azóta nem találkoztunk) és az egyik barátnőjével, Aleksandrával, aki pedig lengyel, úgyhogy a lengyel, magyar - két jó barát együtt evett és itta a vodka-epret a tengerparton. :) Nagyon jól éreztem magam velük, jó volt normális társaságban lenni a sok csigazabáló után.
A harmadik nap lehetett volna jó, de nem volt... Nápolyt kellett volna megnéznünk, de a szervezők megint csak nem bántak valami okosan az idővel, ezért maradt 1,5 óránk megnézni a várost... vagyis a nagy semmit, mivel másfél óra arra sem elég, hogy az ember elmenjen szar...vasra vadászni. Megnéztünk kívülről egy bazilikát, valami spanyol palotát, meg két várat, amik nagyjából egy helyen voltak. Szóval nem volt a legjobb a szervezés. De legalább ettem egy isteni pizzát, szóval minden rosszban van valami pizza.
A hazaérkezés után másnap moziba mentem Saraval, megnéztük az Iron Man 3-at a Fulgorban, annyira jó volt, hogy totál bepörögtünk tőle, hazafelé ugrálva mentünk végig az utcán.
Ma kora hajnalig a Notte Biancán voltam, az elején Bogdanaval, Saraval és egy barátjával, Valerievel próbáltunk bejutni az Uffizibe, de mivel ingyen volt az egész, ezért akkora volt a sor, hogy úgy döntöttünk, nem éri meg várni. Megnéztünk a Via de' Martellin egy capoeira előadást, utána szétváltunk, Bogdana és én megnéztük a Palazzo Vecchiot belülről, gyönyörű szép volt. Az előtte lévő téren (Piazza della Signoria) felállítottak egy csomó hintát csengővel a tetején, szóval minden gyerek hintázott közben szóltak a csengők, persze mindegyik más hangon. :) Aztán Bogdanaval még sétáltunk egy darabig, benézünk pár helyre, utána ő hazament, szóval én megkerestem a többieket, akik már többen voltak egy rock koncerten a Duomo terén, együtt csápoltunk, nagyon jól játszott az együttes. Később vettünk piát, iszogattunk sétálgattunk, Saraval énekeltünk, mint a részeg lotyók, kivéve persze azt, hogy nem vagyunk lotyók... se részegek... szóval ez az állítás épp most vesztette el a hitelességét. Hajnali 2-kor értem haza és nem érzem magam egyáltalán álmosnak.
Mint a mellékelt ábra is mutatja, nagyon sok dolog történik egyszerre, azt se tudom hova kapjam a fejem, miközben a mobilitási iroda rugdossa a seggemet, hogy küldjem az LA változtatást, persze mindenhol más mondanak, hogy mit kell beleírnom vagy mit nem, a beadandók is itt vannak a nyakamon, de egyszerűen nincs rá idő, és igen, azért mert élvezem Olaszországot. Haters gonna hate. Ráadásul a programokat sem élvezem 100%-ig, mert mindig eszembe jut a sok tennivaló, meg a problémák, amiket meg kell oldani, de nem tudok mit kezdeni vele, ez a tipikus 'ne gondolj a fehér elefántra'. Úgyhogy most nutellát fogok enni és hálát adok az égnek, hogy az összes órám elmarad a héten.
Csütörtökön szintén Saraval el akartunk menni egy múzeumba, de elszarakodtuk az időt, úgyhogy végül fagyiztunk egy nagyon jó helyen. A fagyi olyan finom volt, hogy össze akartam házasodni vele, de itt semmi ilyesmit nem támogatnak, szóval nem volt szerencsém. Meg aztán pakolnom kellett a Campania kirándulásra, ami elég nehéz volt, tekintettel arra, hogy lány vagyok, ezért a szartól kezdve a repülőgépig mindent be akartam tuszkolni a táskába (függetlenül attól, hogy csak 3 napra mentem).
Pénteken kora reggel (ami nekem még 'tegnap') próbáltam találni egy buszt, ami elvisz a vonatállomásra (ugyanis onnan indultunk), de természetesen valami ünnepnap volt, ezért alig indultak járatok valahova, pláne oda nem, ahova nekem kellett volna mennem... Szóval futnom kellett a nagy cuccaimmal, ugyanis késésben voltam, persze az eső is rákezdett, már csak azon csodálkozom, hogy nem falt fel egy csapat óriás mosómedve. Aztán kiderült, hogy nem is kellett volna futnom, mert mindenki késett, no sebaj. 9 körül elindultunk, az egyik koreai lánnyal, Elenával ültünk együtt, a későbbiekben is vele töltöttem a legtöbb időt. A szálláshoz vezető úton megálltunk Pompejinél, hogy megnézzük a romvárost, nagyon szép volt, csak mindig meg kellett állnunk, ugyanis a kis ázsiai barátomat minden fűszálnál le kellett fényképeznem.
Este megérkeztük a szállásra, több mint 2 órát kellett várni a becsekkolásra... De közben megismertük a szobatársainkat, két francia lányt, akikről azt hittem, hogy nagyon jó fejek lesznek, késő estig fent fogunk maradni beszélgetni, párnacsatázunk fehérneműben meg ilyenek, de nem így történt... ugyanis a franciák tukkók. Egész végig csak franciául beszéltek (holott tudtak angolul és olaszul is), amíg mi is a szobában voltuk (ami egyébként elég kicsi volt). A spanyoloknál ugyanez volt a helyzet, mindig szeparálódtak, csak a saját nyelvükön beszéltek, mindenkit kiröhögtek, abszolút nem adták meg a tiszteletet semminek és senkinek. Na de hagyjuk is, mert "NEM ÉRDEKEL A TÉMA!". Az első este tábortűz volt a homokos tengerparton, az egyik német sráccal, Felixszel pedig ruhástól belerohantunk a hideg vízbe, elég hülyék vagyunk, de nagyon élveztem.
 |
| kilátás a szálláshelyről |
A harmadik nap lehetett volna jó, de nem volt... Nápolyt kellett volna megnéznünk, de a szervezők megint csak nem bántak valami okosan az idővel, ezért maradt 1,5 óránk megnézni a várost... vagyis a nagy semmit, mivel másfél óra arra sem elég, hogy az ember elmenjen szar...vasra vadászni. Megnéztünk kívülről egy bazilikát, valami spanyol palotát, meg két várat, amik nagyjából egy helyen voltak. Szóval nem volt a legjobb a szervezés. De legalább ettem egy isteni pizzát, szóval minden rosszban van valami pizza.
A hazaérkezés után másnap moziba mentem Saraval, megnéztük az Iron Man 3-at a Fulgorban, annyira jó volt, hogy totál bepörögtünk tőle, hazafelé ugrálva mentünk végig az utcán.
Ma kora hajnalig a Notte Biancán voltam, az elején Bogdanaval, Saraval és egy barátjával, Valerievel próbáltunk bejutni az Uffizibe, de mivel ingyen volt az egész, ezért akkora volt a sor, hogy úgy döntöttünk, nem éri meg várni. Megnéztünk a Via de' Martellin egy capoeira előadást, utána szétváltunk, Bogdana és én megnéztük a Palazzo Vecchiot belülről, gyönyörű szép volt. Az előtte lévő téren (Piazza della Signoria) felállítottak egy csomó hintát csengővel a tetején, szóval minden gyerek hintázott közben szóltak a csengők, persze mindegyik más hangon. :) Aztán Bogdanaval még sétáltunk egy darabig, benézünk pár helyre, utána ő hazament, szóval én megkerestem a többieket, akik már többen voltak egy rock koncerten a Duomo terén, együtt csápoltunk, nagyon jól játszott az együttes. Később vettünk piát, iszogattunk sétálgattunk, Saraval énekeltünk, mint a részeg lotyók, kivéve persze azt, hogy nem vagyunk lotyók... se részegek... szóval ez az állítás épp most vesztette el a hitelességét. Hajnali 2-kor értem haza és nem érzem magam egyáltalán álmosnak.
Mint a mellékelt ábra is mutatja, nagyon sok dolog történik egyszerre, azt se tudom hova kapjam a fejem, miközben a mobilitási iroda rugdossa a seggemet, hogy küldjem az LA változtatást, persze mindenhol más mondanak, hogy mit kell beleírnom vagy mit nem, a beadandók is itt vannak a nyakamon, de egyszerűen nincs rá idő, és igen, azért mert élvezem Olaszországot. Haters gonna hate. Ráadásul a programokat sem élvezem 100%-ig, mert mindig eszembe jut a sok tennivaló, meg a problémák, amiket meg kell oldani, de nem tudok mit kezdeni vele, ez a tipikus 'ne gondolj a fehér elefántra'. Úgyhogy most nutellát fogok enni és hálát adok az égnek, hogy az összes órám elmarad a héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése