A keddi órán a professore úgy gondolta, hogy felszólít, hogy mondjam el, merre van Moravia, de szerintem ezt ő sem gondolhatta komolyan. Szóval mosolyogva feleltem, hogy "Noo... No... Mr. Moravia nem lenni", úgy tűnt, elégedett a válasszal, és cserébe óra után kaptam egy kis citromos Pronto-t. (és ez nem valami perverz utalás) Csupán 5 percbe tellett, hogy eljusson az agyamig, hogy Moravia nem más, mint Morvaország, és nagyon is tudom, merre van.
Szerda este elmentem egyedül moziba *forever alone*, az Odeonba, gyönyörű szép épület (és színház is egyben), belülről meg pláne. Találtok róla pár képet az albumomban, ITT, ha netán már full kretént nyomnátok és emiatt elfelejtettétek volna, hogy ilyen is van. Na. A film a Beasts of the Southern Wild volt, nekem tetszett, de lehet, hogy csak azért, mert eredeti angol szinkronnal volt (olasz felirattal), és a tudatalattim már nagyon értékeli azt, ha valamit megértek ebben a városban.
Hazafelé a vadonatúj tavaszi cipőm a legnagyobb ellenségemmé vált. Aki ezt kitalálta ,,gyűlöli a lábat, a halálát akarja!''.
Csütörtökön csupán 40 perc kellett ahhoz, hogy megtaláljam a Bibliografia kurzus helyszínét, a jutalmam az volt, hogy nem kell bemennem, ugyanis kiderült, hogy csak minden második héten tartják meg és ezen a héten nincs. Mivel sütött a nap a pofámba bele, gondoltam egyet, és én meg a tönkretett sarkaim elmentünk sétálni. Mivel még nem voltam "odaát", ezért átmentem a Ponte Vecchion, mendegéltem a parton és az egyik domb alján teljesen véletlenül összefutottunk Bogdanaval, ezért együtt mentünk tovább, felmentünk a Piazzale Michelangleo-ra, ahonnan egész Firenzét beláttuk. Egy darabig össze-vissza mentünk, körbesétáltuk a dombot és megnéztük a San Miniato al Monte bazilikát is. Az épület és a kilátás is meraviglioso volt, ehune egy kép.
Megláttam az első olasz macskát is, a bazilika temetőjében szaladt át előttünk és fekete volt. Hát kell ennél több?
Ma nagyon jó napot tudhatok magam mögött (,,This is my lucky day!''), ugyanis összefutottam a holland lánnyal, Saraval, akivel pár hete nagyon jót beszélgettünk. Telefonszámot cseréltünk meg minden, mondta, hogy csinálhatnánk közös programot, meg ír, ha van valami happening; ráadásul utána lévő órámon Laura és a barátja - akinek nem értettem a nevét - mondták, hogy ha van kedvem, legközelebb üljek be velük egy sörre valahova. Szóval úgy néz ki, hogy hamarosan lesz szociális életem.
Késő délután elmentem egy másik órámra most először, ahova Valentina is jött (a lány, aki múlt héten felajánlotta a jegyzeteit), természetesen rögtön kaptam tőle fénymásolatokat - kérés nélkül! -, és este már jött az email is, amihez mellékelte az óra eddigi anyagát... Hihetetlen, itt az embereknek egészen más a mentalitásuk, mindenki kedves és segítőkész. Az óra után beszélgettem is vele egy keveset, mondtam, hogy cserébe meghívom szívesen valamire, ő is úgy volt vele, hogy ,,MIÉRT NE?!'', de az is lehet, hogy leszbikusnak nézett. De hát kell valami kihívás is, nem? :D
Egyébként a kurzust egy iszonyatosan aranyos idős bácsi tartotta, aki 70 és a halál között van, óra elején vele is beszéltem, nagyon örült; ő rögtön megengedte, hogy hangfelvételeket csináljak. Kicsit olyan volt az egész, mint amikor a nagyapó mesél az unokáknak... Ha nem lettem volna fáradt, és 100%-ban próbáltam koncentrálni, még az is lehet, hogy értettem is volna valamit. De így csak mosolyogtam és hallgattam Nagyapó meséit a levéltári technikákról és folyamatokról.
Jó éjt, bogyókák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése