Takony, nyelvi nehézségek... és még több takony

 Nos, elérkezett a harmadik napom is itt, a Casa Bortolottiban. Igazából semmi említésre méltó nem történt, tegnap vásároltam egyet a közeli Coopban - ja nem, vagyis a cé-ó-ó-pében :) - kb. annyiért, mint otthon, úgyhogy nem is volt annyira vészes. Ezen kívül eszek, pihenek, gyógyszereket veszek be, szédelgek, tisztára úgy érzem magam, mint aki be van drogozva, ami valljuk be, nem könnyíti meg az idegen nyelven való kommunikációt. Paola tegnap előtt este amúgy is azt mondta, hogy ne beszéljünk angolul, szóval most úgy néznek ki a beszélgetéseink, hogy ő olaszul mondja és mondja, én pedig bólogatok egy rakat "okay" meg "va bene" kíséretében. Elég vicces. Pedig mondtam neki, hogy valóban megértek sok dolgot abból, amit olaszul mondanak nekem, de válaszolni már nem nagyon tudok rá. Úgy néz ki, hogy őt ez nem nagyon zavarja. :)

 Tegnap megjött Bogdana, a bolgár lány, aki itt csinálja a doktoriját, ma már volt alkalmunk beszélgetni is. Kedves, aranyos, szerencsére ő is az angolul való kommunikálást preferálja. Az elmondása alapján suliügyben kicsit rosszabb helyzetben van, mint én, mert itt számlát kell nyitnia, meg mindenféle dokumentumokat beszerezni, amikről senki nem tud semmit, de mondtam neki, hogy én még egy pohár vizet se tudok kérni olaszul, nemhogy ilyen ügyeket intézni (szintén olaszul). :)

 Tegnap megnéztem a Shame-et, és hát... hmm... Nem volt rossz, de kicsit lóg az egész a levegőben, azt hittem, hogy tartani fog valamerre a sztori, de igazából nem. Vagy lehet, hogy csak én értettem félre valamit, mert felirat nélkül nézem a filmeket. :) Az is lehet, hogy nem egy szexfüggő pasiról szól, hanem a szelektív hulladékgyűjtésről.

 Azt hiszem, itt az ideje, hogy haladjak valamerre az otthoni óráimmal is, bár ez elég nehéz úgy, hogy a szédelgéstől gondolkodni se tudok rendesen, és azt képzelem, hogy én vagyok Whoopi Goldberg.

 Ó, igen, ezt a képet ma vettem észre az előszobában. Az ilyen pillanatokért érdemes élni.