Eljutottam arra a pontra, hogy az olasz ügyintézésből származó több millió akadály a legkisebb problémám. Pénteken csupán 745295842 órámba telt, mire bejutottam a BTK nemzetközi irodájába, de legalább beszélgettem egy holland lánnyal.
Szombaton megünnepeltük Paola szülinapját, ami kb. 3 percet vett igénybe az életemből, mert úgy tűnt, nem nagyon van oda a saját öregedésének ünnepléséért, de hát ki az, aki igen?
Vasárnap találkoztam egy másik magyar erasmusos lánnyal, Csillával, és hihetetlenül jó volt végre a saját nyelvemen megszólalni úgy, hogy a másik még érti is, hogy mit mondok.
Hétfőn több milliárd óra kellett hozzá, hogy kijussak Novoliba és megtaláljam az Erasmus Front Office-t, de kemény vagyok, mint a kád széle, lerendeztük mindent a kedves segreteriaval, úgyhogy hivatalosan is firenzei diák lettem, megkaptam a student cardot, ezek után a menzakártyámat is beszereztem.
Mire visszaértem a centrumba, pont annyi idő maradt, hogy megtaláljam az épületet és a termet, ahol az órám kezdődik. Szerencsére van egy lány a csoportban, aki beszél angolul, ezért jóformán csak vele kommunikáltam, és azt javasolta, hogy óra elején szóljak majd a tanárnak, hogy erasmusos vagyok. Hát kicsit se volt kínos egy tekintélyt parancsoló, idősebb professzornak olaszul elmakogni a szituációt (és megkérdezni, hogy nem lenne-e probléma az, hogy felveszem diktafonnal az óráit), miközben a többi olasz diák (egy se volt külföldi) totál kussban figyel, hogy mi a frászt akarok kinyögni. Nem túlzottan örült a dolognak, én úgy vettem észre, de hát mit lehetett volna tenni a helyzet ellen... Leültem, és ezennel kezdetét vette az apokalipszis. Egy tetves szót nem értettem, mármint persze ez így nem igaz, elcsíptem szavakat, de ennél tovább nem jutottam. Alig vártam, hogy kiérjek a teremből és hazamenjek. Bekuporodtam a zuhanyzóba, miközben hideg vizet engedtem magamra, bőgtem és üvöltöztem, hogy "MIÉRT, URAM, MIÉHÉHÉHÉHÉÉÉÉÉÉRT?!", mire ő csak annyit mondott: miért ne? És a hangja is kísértetiesen hasonlított a Gyalog Galoppból az egyik őrre a legelső várból, de nem nagyon foglalkoztam vele. Természetesen ez nem így történt, maradjunk annyiban, hogy eléggé mellbe vágott a dolog. A mai nap is hasonló volt, de legalább kaptam jegyzetet az első óráról, sőt, az egyik lány elkérte az e-mail címem, hogy majd elküldi nekem a többi óra anyagát is, mert ő mindig laptopon jegyzetel. Ja, az olaszok kedvesek.
Már egy hete folyamatosan esik... Bár szerintem ma csakis és kizárólag Bogdana szülinapjáért kisütött a nap. Persze nekem beadandókat kell írnom, de sebaj.
Ma vettem egy üveg Nutellát. Kedves kis történet vége. Tessék, itt egy olasz tulipánfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése