Húhahúha, de izgi, ez az első bejegyzés, már nagyon vártátok, mi? (tudom, igazából "a bolha seggét sem érdekli" :) )
Nos, kezdjük az elején. Minden az ősrobbanással kezdődött, aztán történt egy csomó minden, amit most inkább nem részleteznék, de ami nagyon fontos: feltalálták a Nutellát. Ezek után megszülettem, Kurt Cobain megmurdelt, véget ért a Jóbarátok, a mozijegy pedig rohadt drága lett. Aztán február 28-án kora reggel anyával, Gergővel elindultunk Firenzébe egy szebb és jobb holnap reményében, ami persze végül nem jött be, hiszen az utolsó pillanatban közölték velem, hogy már kiadták az előre lefoglalt szobát (nem, nem pénzzel foglaltam le, csak szép szavakkal, mivel kis naiv fejjel gondoltam, hogy minden olasz kedves és aranyos élőlény, aki betartja a szavát). Ez 2 órányi alvás és 12 óra vezetés után betegen, lázasan különösen nem esett valami jól - mert mikor betegedjünk le, ha nem most? Szóval ezután hotel és hirdetések böngészése dögivel.
Másnap reggel becsekkolás az egyetemre - és itt megjegyezném, hogy ezek után próbálom a lehető legkevesebbet szidni a TO-t, ugyanis ott a sorban állás és ügyintézés igazi kéjutazás ahhoz képest, ami itt van. Nincs semmi rendszer, nincsenek határidők, senki nem tud semmit. De legalább kedvesek veled, ha nagy nehezen sorra kerülsz. Végül nem tudtam intézni semmit, csak jeleztem, hogy sono appena arrivata, azután közölték, hogy 1 egész hét kell nekik arra, hogy aláírjanak valami papírt, amit utána cipelnem kell mindenfelé, addig nem is tudom az óráimat rendezni... Amik gyakorlatilag most nincsenek is, mert mint kiderült, a három tárgyból, amit fel akartam venni, csak egyet indítanak, és ez nem frankó. Nagyon nem. Délután-este két lakást sikerült megnézni, az első egész jó lett volna (hely, ár, szobatársak tekintetében is), de kiderült, hogy történt egy kis félreértés, ugyanis csak áprilistól szabadul fel az egyszemélyes szoba. Reméltem, hogy ezek után már csak jobb lehet minden, és valóban, görög volt a falóban. A második lakás hatalmas volt, 3 hálószoba, 2 fürdő, nappali, étkező, konyha, előszoba, a kiadó szobának saját erkélye van. Egy idősebb olasz újságírónő lakik ott (Paola), aki meglehetősen szimpatikus volt nekem már az elejétől, régen tanár volt itt is, meg öt másik amerikai egyetemen is, úgyhogy szerencsére tudunk angolul kommunikálni, de mondta, hogy segít nekem az olaszban. Nagyon sokat beszélgettünk, végül azt mondtam: nekem ez a szoba kell, ebben a lakásban. :) A környék csendes, de közel van a belvároshoz, a szobám a belső udvarra néz. (bár az ára is megvan, 450 euro havonta mindennel együtt) Lesz még egy lány rajtunk kívül, aki holnap érkezik meg, de egyelőre annyi tudok róla, hogy a neve Bogdana, huszonvalahány éves bolgár mesterszakos tanuló. Paola ajánlott egy nagyon hangulatos kis éttermet a közelben, este ott vacsoráztunk, minden nagyon finom volt.
Azt hiszem, elmondható, hogy minden jól alakult, a cuccaim már ott vannak, de én még itt maradtam anyáékkal a hotelban, ha már 3 napra ki lett fizetve a 3 fő (reggelivel együtt). Ma mászkáltunk egy kicsit a belvárosban, megnéztük a Duomot, Piazza della Signoriát, Piazza Santa Crocét, Ponte Vecchiót.
Holnap reggel pedig szobafoglalót tartok! Én leszek az, aki... a szobában fog lakni. :) Aztán time to say goodbye, és végre valahára tisztességesen kialszom magam, és kimászok ebből a rohadt náthából, és próbálom megszokni, hogy már három nyelv keveredik össze-vissza a fejemben. ,,Of course it is happening inside your head, Harry, but why on earth should that mean that it is not real?" És akkor legyen ez a végszó.
Képeket ITT találtok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése